Himnus Íziszhez 

(Hymn to Isis, 3rd or 4th century BC, discovered in Nag Hammadi) 

helyett: 

Én vagyok az első és az utolsó

Én vagyok a tisztelt és a megvetett

Én vagyok a Prostituált és a Szent

Én vagyok a Feleség és a Szűz

Én vagyok az Anya és a Leány

Én vagyok Anyám ölelő karja

Meddő vagyok, és gyermekem rengeteg

Én vagyok a Férjes Asszony és az Aggszűz 

Én vagyok a nő, aki életet ad, 

és az, aki soha nem teremtett új életet.

Én vagyok az enyhülés a szülés fájdalmára 

Én vagyok a Feleség és a Férj

A Férjem teremtett engem

Én vagyok az Apám Anyja

Én vagyok a Férjem Húga 

és Ő az én megtagadott Fiam 

Mindig tisztelj engem, mert 

Én vagyok a Megvetett ,és a Legmagasztosabb. 

„Ez a Himnusz abban az időben íródott, amikor még az Istennő nemcsak elismert volt, de szerették és nagyra becsülték őt. Egy olyan időben, amikor a nő Egyiptomban- és Afrika nagyrészén-  a háztartás feje volt, az anyja neve tovább szállt a lányára, és a lányé vissza az anyjára. A nők férfiakat alkalmazhattak és feleltek tulajdonukért. Ezekben az időkben a patriarchátus egy idegen koncepció volt, melyet idegenek hoztak magukkal Északról. Egy olyan idő,  amikor a szexualitást és a szerelmet nem az emberi gyengeség jelének bélyegezték, egy olyan idő, amikor az „Istennő tiszteletét”, és a „Női Erőt” nem az Ördög imádatával azonosították. 

Nem kell, hogy te elkötelezd magad az Én spirituális hitem mellett, hogy megértsd ezt a himnuszt, és annak üzenetét. 

Azért osztom ezt meg veled, hogy találhass benne inspirációt, hogyan legyél erős, és magasztos. Ne félj a szenvedélyedtől, hanem tudd éned részéve tenni őket. Ne tagadd meg saját erőd, és személyiséged, hanem birtokold azt. Ne szégyelld az érzékiségedet, hanem élvezd annak örömét. 

Sokan azt gondoljuk, hogy de hiszen mi mindezt tudjuk. De csak azt tudjuk, amit megtanítottak nekünk. Amit a társadalom erősnek gondol. Ugyanaz a társadalom, ami a szenvedélyt a bujaság eszközévé tette, és diktálja, mi az, ami érzéki, és mi nem az. Nem kell, hogy bárki megmondja egy nő számára, hogy ezen dolgok közül melyik mit jelent az ő számára. Sem az apja, sem a nagynénje, sem a barátja, de még a TV-k, vagy divatmagazinok sem, sem valamilyen pap, vagy lelki pásztor, de még én sem. Csakis te, önmagadnak, a lelked legbelső éned. A  hús, a csontok, a bőr, a ruhák, társadalmi szerepek, sőt ideológiák által védett, és sokszor elnyomott legbelső éned. Egyedül csak te tudod felszabadítani ezt a legbelső önmagadat, egyedül te vagy képes meghallani őt. Egyedül te érted a nyelvet, amin hozzád szól, és csak rajtad múlik, hogy megtalálod-e Őt. Rajtad múlik, hogy tanulsz- e tőle, hogy Eggyé válsz e vele, és egy napon te magad leszel a Legmagasztosabb, amire valójában születtél.”

 Forrás: (https://colouredraysofgrey.wordpress.com/2012/02/09/hymn-to-isis-3rd-or-4th-century-bc-discovered-in-nag-hammadi/ (2022.05.10)  Hogy pontosan ki a szerző azt a lapon nem találtam. 

Ez a forrás átvett valamit, ami nem biztos, hogy úgy volt: A Nag Hamadni lelet gnosztikus ókeresztény forrásokat tartalmaz. Bár a nyelve kopt, az igaz. 

Ez az Izisz himnuszt a Tizenegy perc Coelho regényben találtam meg.   Egyik anyagomhoz akartam használni, ezért érdekelt az erdetei,  és főleg a kopt nyelvűt kerestem.   Az üzenete még így is átütő, mert a lényeg valami ilyesmi. Azt még nem találtam meg- de keresem- hogy Coelho ezt kitatálta- vagy  tányélg benne van valami glosszában. 

Itt viszont van egy valóban az eredetihez legközelebb eső, amit a 2021 áprilisában rendzetett Egyptomi Pharaonic Paradon mutattak be: 

Eredeti kopt nyelven elénekelt Igazi Ízisz Himnusz:  Gyönyörű

Hymn to Isis